Előfordult már veletek, hogy nyáron a 40 fokban lettetek betegek? Ugye mekkora szívás? Na, hát velünk is ez történt az elmúlt egy hétben: úgy adtuk egymásnak tovább a megfázást, mint Winnetou és a haverjai a békepipát. Na de most nem is ez a lényeg (Ádám megint csak köhécselt kétszer és már túl is volt az egészen), hanem hogy mihez nyúl az ember fia, ha nem az őseitől tanult és örökölt szokásokhoz. Azaz nagymamám zsidó penicillinjéhez, a húsleveshez. Brutál belegondolni, hogy egy kis rommá főtt csont és hús pár zöldséggel gyakorlatilag a sírból is képes feltámasztani. De hogyan is készül a családi remekmű?
Most simán írhatnám, hogy nem árulom el, mert évszázados családi recept ez, amit ha elárulok bárkinek, akkor minden felmenőm együttesen tér vissza a túlvilágról és üldöz a sírig. Persze ez hülyeség lenne, hiszen eddigi 30 évem alatt még soha nem ettem két ugyanolyan húslevest! Hiába pakolta mindenki ugyanazokat egy fazékba és főzte meg ugyanazt a levest, mégis mintha az almát a körtével kellene összehasonlítani. Tehát a következő recept nagyjából úgy a háromezernyolcszázötvenmilliárdadik fajta lesz, amit a világon valaki valaha megfőzött.
Hozzávalók:
– Gyermeked (mert gyerekkel főzni jóóó!)
– Gáz, tűz
– Fazék
– Csontos hús (lehet csirke, sertés, marha, liba, bármi, szék)
– Csomó mindenféle zöldség (vöröshagyma, répa, petrezselyem, karalábé, zeller, kelbimbó, káposzta)
– 1 darab paprika és paradicsom
– só, egész bors, lestyán, fokhagyma granulátom
– Opcionálisan: leveskocka, Vegeta (utóbbitól kissé tudathasadásos levest kapunk, mert a zöldséget duplán pakoljuk a levesbe)
A recept elkészítése baromi egyszerű, először a húst felforraljuk, leöntjük az első levet, aztán lassú tűzön órákon át főzzük. Az órákon át annyit tesz, hogy legalább kettő, de minél több, annál jobb alapon álljunk neki a dolognak. Kb az első óra után beledobjuk az egész borsot, a sót és a vöröshagymát, s főzzük egy jódarabig, de közben ügyelünk rá, hogy ne párologjon el az alaplevünk. Ezután (legkorábban a 3. órában) beledobjuk a paprikát és a paradicsomot. Végül a sokadik órában beledobáljuk az összes maradék zöldséget a levesbe, s ízlés szerint (én kb roppanósan szeretem) megfőzzük a zöldséget is. Nagyon fontos, hogy az első fűszerek levesbe kerülésétől figyeljünk az ízekre, vagyis amikor vizet öntünk a leveshez, akkor mindig turbózzunk egy picit az ízeken.
Sokáig hitetlenkedve álltam ahhoz a tényhez, hogy a húsleves csodákra képes. Úgy voltam vele, hogy ez is csak olyan kamuszöveg, mint hogy a franciák csigazabálók, a németek kolbászon és sörön élnek, az angolok pedig fish and chips nélkül senkik. Aztán miután nagymamám a tüdőgyulladása ideje alatt zsidó penicillinnel gyógyította magát és nagypapámnak is sűrűn főzött húslevest, ezért én is kipróbáltam, hogy vajon van-e értelme betegen ezt tömni magamba. Hát mit ne mondjak, azóta magával ragadott a legenda ereje.