Nagyon sok rémtörténetet és sikersztorit hallani arról, amikor egy apuka először merészkedik társaságba a még karonülő, de leginkább mindenhova is rohangáló gyermekével. Nos, a legtöbb ilyen hírt csak megerősíteni tudom: valóban nem egyszerű egy apának az idegszálait két csokorra osztani, s egyrészt a hétköznapokban megszokott (a gyerek szemében szuperhős) apukát játszani, de meglett férfiként (szövegíróként érvényesülve 8 évnyi posvány médiarabszolgaság után) az üzleti környezetben is helytállni. Persze a nincs lehetetlen, csak lusta ember elv alapján ezt is kipróbáltam.
Először is tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy brutálisan aktív társasági ember. Oké, ha „korpák közé keveredem”, akkor nem ülök le duzzogva egy sarokba és számolom vissza a perceket, hogy szintén korpaként mikor mehetek már végre el a francba, és lehetek mondjuk pipacs vagy liliom. De azért nem is én leszek az, aki a buli ütőerén tartva az ujjacskáit azt lesi, hogy mikor kell defibrillátorként bevetnie magát. Persze az ember folyamatosan változik és fejlődik, így sosem tudhatom, mikor leszek legalább okleveles segítségnyújtó az ilyen helyzetekben. De az egy másik történet…
A BNI 6101 SALEvész csoport (aminek szövegíróként én is a tagja vagyok) megalakulása alkalmából rendezett gálához visszatérve: az este folyamán nem csak vállalkozóként, de apaként is helyt kellett állnom, ami úgy érzem egész jól ment ahhoz képest, hogy először próbálkoztam a kettős szereposztással. Persze szerencsére nem egyedül kellett Ádám aktivitásával megküzdenem, mert szinte egy egész hadsereg volt a segítségemre (itt ugye megvan mindenkinek a 300 című film hős harcosainak egyenfelsőteste?). Nagyrészt az eseményen fotósként és a hátországomként részt vevő Anya kötötte le Ádámot, de azért igénybe volt véve rendesen a Közép-Magyarország vállalkozóinak üzleti körét aktívan szervező és a BNI-os keretrendszert életben tartó Mama és Papa is. Persze ennek ellenére fel volt adva a lecke, Ádám ugyanis tényleg mindenre is kíváncsi volt, ezért sétálni, játszani, őrültködni kellett vele.
Ez persze kevésbé volt szörnyű, mint amilyennek hangzik. Az efféle helyzetek ugyanis szerintem attól válnak igazán kínossá, hogy a szülők görcsösen viselkednek közben, illetve minden erejükkel próbálják elnyomni a gyereküket. Ez márpedig hosszú távon nem jó stratégia, mert a gyerek így elkezd 120 százalékkal érdekérvényesíteni, vagyis az asztalon és rajta egy széken fejenállva próbál majd az orrával citerázni, csak hogy az történjen, amit ő akar. S azért valljuk be, helyesen is teszi ezt. A kulcsa tehát az ilyen szituknak a mértékletességben rejlik, hogy ne csak mi, de a gyerek is jól járjon. Persze nem azt mondom, hogy mindent hagyjunk rá – ha mondjuk egy lovarda mellett tartódik a rendezvény (Tápiószentmárton…), akkor azért ne hagyjuk berohanni minden karámba -, csak próbáljuk meg kezelni az igényeit és partnerek lenni a kíváncsiságában.
A partnerség mellett pedig fontos az is, hogy ne akarjunk patikaszülőnek látszani senki előtt. Mondjuk én ebben kicsit radikális elveket vallok (mostmár, s ebben Anya volt a segítségemre), szóval konkrétan hülyének tartom azokat a szülőket, akik kínosan érzik magukat a saját gyereküktől. Mert miért teszik ezt? Ádám nincs még 2 éves, nem tudja máshogy kifejezni magát csak úgy, ha hangosan motyog vagy kiabál. Kész. Ez a normális, emiatt nem fogom rosszul érezni magam. Majd megtanul beszélni, megtanulja hogyan reagáljon egyes helyzetekre. Ezt nem lehet és nem is szabad siettetni.
Szóval összességében a tanácsaim, ha első gyermekes apukaként először mész társaságba gyerekkel:
- Vedd természetesnek a szitut, nem csak egy zseniális intelligenciával rendelkező gyerekkel lehet vagánykodni!
- Ne akard elnyomni a gyerekedet, akkor inkább ne vidd magaddal a társaságba!
- Ne akarj mindent a kísérőidre hagyni a gyerekkel kapcsolatban, a babád úgysem fog levegőnek nézni!
- Ha a gyerek épp őrültködne, akkor tarts vele! Nincs jobb, mint öltönyben ugrálni egy elit társaságban, ezzel is demonstrálhatod, hogy merre tart a világ.
- Sose hagyj egy kisautó és egy gyerek közelében italt. Annak mindig frontális karambol lesz a vége!
