Noha már egy hete vége van a választási őrületnek, még mindig jelentős mértékben érnek minket politikai ingerek. Hiszen a portálokon továbbra is a választási eredményeket boncolgatják, az óriásplakátokon továbbra is Gyurcsány és MZP feje virít, a tv-ből pedig a kormányzati bullshit reklámok ömlenek. Ebben a szarcunamiban lettem figyelmes egy interjúra, melyet a hvg.hu készített Szél Dávid pszichológussal. Ebben a szakembernek volt egy erős gondolata, amit most egy az egyben megosztok:
„Azt, hogy politikai hirdetéseket kellett a gyerekeinknek nézni, mondjuk a Bogyó és Babóca előtt a YouTube-on, azt én gyermekbántalmazásnak tartom. Nem biztos, hogy ez kimeríteni a Btk. passzusait, de nagyon nagy bajnak gondolom, és mindegy, melyik oldal hirdetéseiről van szó.”
Szél Dávid ehhez még hozzátette, hogy szülőként ezzel nem tudtunk nagyon mit kezdeni, azon kívül, hogy a pártok helyett elnézést kértünk a gyerekektől, és azt mondtuk, próbáljanak nem figyelni a hirdetésekre.
A fenti mondatokkal mélyen egyetértek, hiszen a problémával nekünk is szembesülnünk kellett, mivel volt, hogy egy 10 perces mesét háromszor is félbeszakított egy-egy politikai hazugságblokk. Ez pedig nyilván egy idő után nem tetszett semelyikünknek, főleg mikor a reggeli kakaózás közben jelent meg az „orbánékcsaltakloptakhazudtak” vagy az „mzpegyenlőgyurcsány” munkacímű propagandafilm. Ami így azt a pillanatot törte meg, ami a nap közbeni rohanást és a napi teendőink során felgyülemlő feszültséget előzi meg, azt a nagyon rövid időt, amit a reggeli rohanásban még együtt tölthetünk nyugalomban. Mondhatnám úgyis: a politika a másfél éves közös családi munkánkat tette tönkre, amire sohasem lesz bocsánat. S hogy mit is jelent ez a gyakorlatban?
Kezdő szülőként kínosan figyeltünk arra, hogy a baba életében legyen egy rendszer, illetve minél erősebb szokások alakuljanak ki. Ilyenek például a napközbeni alvások, a vacsora, az esti fürdés, a lefekvés előtti szeánszunk. Mert azt gondoltuk, hogy ez jó lesz a babánknak, aki így nem tobzódik a pici lelkével azon, hogy minden változik körülötte, az állandósággal megfelelő módon tud a növekedésére és gyarapodására koncentrálni. Ezen gondolatfonal mentén tudatosítottuk magunkban, hogy napi x órányi gyermekfelügyelet után van némi időnk még este, amit minőségi módon együtt tölthet anya és apa, jobban mondva ekkor inkább Évi és Balázs. S ez vezérelt akkor is, amikor komoly verítékkel rájöttünk, hogy Ádámnak mi jön be a reggeli anyatejezés helyett, milyen szokásokat kövessünk addig, amíg bölcsibe nem megy. Azaz hogyan őrizhetjük meg a mindannyiunk számára fontos reggeli tivornyákat.
Na és a politika most ebbe az apró, de annál fontosabb dologba rondított bele a lehető legundorítóbb módon. Hiszen az, hogy a mi (értsd felnőttek) életére közvetlenül és közvetetten is hatással van ez a mocsok, ami árad mindenhonnan, az egy dolog. Hogy a gyereknek egészséges kaját (friss zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű cuccok) csak aranyáron tudok venni, az is egy dolog. Hogy szinte hetente kellett elküldenem egy-egy szerencsétlen politikai aktivistát a kapunkból, az sem érdekel. De hogy a gyerekek megszokott kis világába is belegázolnak, azt megbocsáthatatlan és minden képzeletet felülmúló bűnnek gondolom. Zaklatásnak és kiskorú veszélyeztetésének.
Ami ellen a jövőben tenni kell valamit, mert a nívótlan politikusaink mocskára kisgyermekes szülőként nem vagyok kíváncsi. Avagy engedtessék meg, hogy felelős állampolgárként, szülőként, felnőttként magam dönthessem el, hogy mit szeretnék aktívan fogyasztani.
Most bizonyára többen vannak, akik a fent taglalt problémára jó megoldásnak gondolnák, hogy a gyerekek ne nézzenek YouTube-ot, ha szülőként digitális nomáddá változva várnánk meg, amíg Ádám felnő. Vagy azt, hogy ha a valóban felelős szülők nyilvánosan megköveznének azért, mert a másfél éves gyerekemmel nem csak mesekönyvben ismertetem meg a Bogyó és Babócát, hanem a 2 bites képi világgal és csodálatos szinkronnal megáldott rajzfilmet is megmutatom Ádámnak. Hát legyen, megvallom bűneimet: rossz szülő vagyok, idejekorán tönkreteszem a gyerekemet azzal, hogy mesét nézetek vele. De az elmúlt hónapokat ki fogja megvallani, s ami mégfontosabb, ki fog érte bocsánatot kérni a gyerekektől?
