Fontos, hogy jó stratégiát válasszunk, amikor a gyerek rosszul viselkedik otthon. Hiszen a jó hozzáállással nem csak az aktuális helyzetet kezelhetjük, de a csemeténk fejlődésére is hatással lehetünk. Márpedig ez óriási felelősség!
Sokszor tapasztalom, hogy Ádám mintha már négyévesen kamasz gyerek lenne. Ellenkezik, mérgelődik, visszabeszél, dacol, mindent megmagyaráz…! Én meg bevethetem minden atyai szigoromat, ha a fegyelmezés kellős közepén betol valami cukiságot, így elnevetem magam. Azaz vissza tesz a „jófej apa” kalapba. Így ilyenkor nincs is harag sokáig kettőnk között, ugyanakkor bennem mégis megmarad a kétely azzal kapcsolatban, hogy valaha fog-e rám hallgatni, és lesz-e a szemében bármilyen tekintélyem. Vagyis számítani fog-e, amit mondok majd neki.
Mindenképpen! Hiszen a négyévesek nagyjából úgy működnek, mint az indigó. Szivacsként szívják magukba a különböző viselkedésmintákat, és ha jól tippelem, akkor ilyen tájt alakítják ki a megküzdési stratégiájukat is. Így pedig kiejtett hangnak, szónak és mondatnak súlya van az életükben. Ha nem is most, de később biztosan emlékezni fognak arra, ami egy adott szituációban elhangzott. Csakhogy mindezt ki kell várnunk, ami szülőként nem éppen a legkönnyebb feladat, pláne, ha több gyerek is van a spájzban.
Így viselkedj a gyerekkel, hogy megértse a helyzetet
Vannak szülők – sajnos néha én is – akik egy adott helyzet megoldását abban látják, hogy megpróbálják túlharsogni a gyereküket. Ezzel azonban csak azt érik el, hogy a kicsi semmit sem fog fel abból, hogy miért elfogadhatatlan az, ahogyan viselkedik. Csak azt látja, hogy apa/anya/nagymama/nagypapa…stb. áll vele szemben és teli torokból üvölt. Ez persze később visszaüt, hiszen a hasonló helyzeteket – például a saját gyermekével szemben – hasonlóan fogja kezelni, vagyis generációról generációra száll a rossz példa a családon belül.
Márpedig a szülők és kisgyerekek közötti interakciók kritikusak. Jessica Mercer Young, pszichológus, kisgyermekszakértő és az Oktatásfejlesztési Központ (EDC) vezető kutatója szerint legalábbis megalapozzák a kicsik későbbi működését, az agyuk felépítését, de elősegítik a nyelvi, társadalmi és érzelmi készségeiket is.
A szakember ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy – akár a gyerek – még a legjobb szándékú szülő vagy nagyszülő is képes hibázni, hiszen senki sem tud 150 százalékot nyújtani a gyermeknevelés összes aspektusában. Young szerint ez nem is baj, hiszen az emberi agyon végzett legújabb neurológiai kutatások megmutatták, hogy hibázni jó dolog. Az agyi aktivitásaink ugyanis jóval a hibáink felismerését követően is fennmaradnak, ami segít elkerülni a jövőbeli hibázást. Azaz a gyerekek által elkövetett tévesztések tanulási lehetőséget jelentenek, melyek különösen előnyösek számukra, hiszen segítségükkel az agyuk növekedni és fejlődni tud.
Szabályok, amiket érdemes követni a gyereknevelés során
Utóbbihoz azonban Young szerint érdemes pár fontos szabályt követni a gyermeknevelés során. Ezek a következők:
Egy gyerek sem tökéletes
Young azt javasolja, hogy a gyereket nevelő szülők/nagyszülők mindig tudassák a gyermekkel, hogy nem probléma, ha hibáznak, hiszen az is a tanulásuk részét képezi. Ezután mutassák magukat sebezhetőnek, mondjanak el egy történetet arról, amikor ők követtek el valamilyen hibát.
Közös gondolkodás
A hibák elfogadása és a nyugalom megőrzése senkit sem tesz megengedő szülővé/nagyszülővé, csupán segít a gyerekekben tudatosítani, hogy igenis hibázhatnak. A csípőből alázás helyett tehát érdemes segíteni a gyermeket abban, hogy átgondolja a hibáját, megkérdezni tőle, hogy mi történt, majd megbeszélni vele, hogy legközelebb mit csináljon másképp.
Stratégia kialakítása
A szülőknek/nagyszülőknek érdemes edzőként, semmint uralkodóként magukra tekinteniük. Így segíthetnek a gyerekeknek megoldásokat vagy módszereket kidolgozni arra, hogy eltakaríthassák maguk körül a rendetlenséget (szó szerint és átvitt értelemben is). Young szerint a problémamegoldás ráadásul alapvető készség, ezért annak korai elsajátítása agyserkentő hatással bír.
