Mit adott apaként a covid? Pont a minap kérdezte tőlem a feleségem, hogy mindig akartam-e babát. Hát – feleltem – én már gyerekkoromban tudtam, hogy nekem lesz, és végül 28 éves koromra lett is.
A születése napjáig – főleg feleségem terhessége alatt – persze elképzelni nem tudtam milyen lesz, rettenetesen izgultam miatta, iszonyatosan sokat rágódtam azon, hogy milyen lesz négyen együtt élni – a baba, anya, apa, és Mumin, egy örökbe fogadott keverék kutyus.
Most, majdnem egy év elteltével bátran mondhatom, hogy király. Sikerült összeszoknunk, s bár a férfibaba (feleségem találó elnevezése) tartogat még bőven meglepetéseket, viszonylag gördülékenyen pörögnek a hétköznapok. Azaz a gyereket nem ejtettük le, nem felejtettük ott valahol, kapott enni és inni, mindig tisztába raktuk…stb. Egyelőre…
Oké, azért a személyes sikerünkben nagy szerepet játszott, hogy a koronavírus miatt az első bő 8 hónapot matricaként éltük, hiszen nem igazán lehetett sehova sem menni. És ez minden veszteséggel, minden szörnyűséggel együtt a javunkra vált. Hiszen volt időnk feltérképezni a pici babánkat, mint ahogyan ő is megélhette annak teljes valójában, hogy van anyukája és apukája.
Rengeteg időt tölthettünk együtt, apukaként is láthattam az első kúszását, az első tétova mászását, ott lehettem, amikor feláll, s annak is részese lehettem, hogy az első óvatos lépéseit megteszi. Minden nap ott lehetek, amikor reggel kinyitja a szemét (nem a mi ágyunkban alszik), akkor játszhat velem, amikor csak akar, és esténként énekelhetek neki altatódalt. Vele lehetek a szülők által rettegett szurik beadásakor, és amikor kifekszik tőlük. Végignézhetem, amikor az első kis fogacskái akkora fájdalmat okoznak neki, hogy csak sírni van kedve, s valós időben hatódhatok meg azon, amikor látom kikandikálni őket a baba mosolygása közben.És ezeken kívül még millió dolgot fel lehetne sorolni, amit normál esetben nem, de így a járvány időszaka alatt megtapasztalhattam friss apaként.
Szóval összességében ugyan a Karantén-generációt (szakemberek a járvány időszaka alatt született babákat hívják így) nevelő apukák életéből bizonyára jó sok mindent magával ragadott a vírus, de van, amit sosem bánunk meg. S most ti jöttök: akár K-sok vagytok, akár nem, meséljétek el kommentben, hogy milyen volt a babátokkal töltött első pár hetetek! Mik voltak a félelmeitek? Ehhez képest milyenek voltak az első tapasztalataitok? 
