Sokszor tapasztalom, hogy ez az Ádám gyerek mintha már négyévesen kamasz lenne. Ellenkezik, mérgelődik, visszabeszél, dacol, mindent megmagyaráz, nem hallgat rám…Én meg bevethetem minden apai szigoromat, minduntalan hatástalanul. Főleg akkor, ha a fegyelmezés kellős közepén random betol valami cukiságot, amiért elnevetem magam, amitől hirtelen visszakerülök a „jófej apa” kalapba. És ilyenkor bár harag semelyikünkben nincs, …
