És milyen volt a szülés, könnyen kibújt a baba? – hangzott el lépten nyomon a kérdés, miután Ádám megszületett. Csakhogy ezzel volt némi gondom: egyrészt nem tudtam rá őszinte választ adni, hiszen a szülés elég izgalmasra sikerült, illetve ha elmeséltem volna, hogy mi történt a szülőszobán, azzal gyakorlatilag megnyomtam volna a világ önmegsemmisítő gombját.
Ádám ugyanis már a rajtnál megmutatta, hogy mire számíthatunk az érkezését követően. Azaz kérdés nélkül lepett meg minket a következő ajándékokkal:
1. A nagy pillanata előtt – bizonyára a lámpaláztól – ki kellett mennie mosdóba, csakhogy a pocakban nem volt angol WC, így elengedte a dolgot…szó szerint, a magzatvízbe;
2. A rossz végén fogta meg a születést, így valahol fönt repesztette meg a magzatburkot;
3. A vajúdás nagyjából 11. órájában az orvosunk konzíliumot hívott össze, hogy eldőljön, császármetszéssel jön-e majd világra Ádám (igen, azzal jött, mivel túl nagyra növesztette a kis testét a mamahotelben (4100 gramm, 57 centi), így máshogy nem tudott volna ki/becsekkolni hozzánk);
4. A szomszéd szobában nyoma sem volt a nehézségeknek, sorban születtek a babák.
Ráadásul amit minden kezdő apának érdemes tudnia, hogy a kérdések a baba születését követő 9. hónapban sem apadnak el. De nem ám! Így még ma is simán görcsöt kapok, ha egy parádés, számomra kissé semmitmondó kérdést szegeznek nekem. Persze alapvetés, hogy senkit sem bántok meg azzal, hogy figyelmen kívül hagyom az érdeklődését, de a 682. alkalommal feltett kérdésre már nem tudok ugyanolyan derűvel és könnyedséggel válaszolni. Így a kulcsot a mértékletességben látom: csak azokkal osztom meg életem legcsodálatosabb/legsúlyosabb élményeit – azaz mindent, ami a babával kapcsolatos -, akiket teljes mértékben érdemesnek tartok arra, hogy közel engedjek magamhoz.
Most pedig ti következte. Írjátok meg, hogy melyik volt a legfelejthetetlenebb gyerkőccel kapcsolatos kérdés, amit feltettek nektek a szülés után!
[…] Egy előző bejegyzésemben már részleteztem, hogy mi mindennel küzdöttünk meg a szülés éjszakáján. Ezek a „traumák” azóta persze halványodtak, de apukává válásom kezdetének mindig is egy nagyon fontos részét képzik majd. […]