„De jó lenne, ha a férfiak is elmondanák, hogy ők hogyan élik meg ezt az egészet” – mondta egy éppen babát váró anyuka barátaink esküvőjén vacsora közben. Tanulságos volt a beszélgetés: egy két gyermekes pár mesélte el saját élményeit a szüléssel és az apává válással kapcsolatban, majd feleségem is megosztotta a saját maga történetét.
Nekem kellett sok idő, hogy tudatosuljon bennem: ez az a dolog, amiért az Apublogol elindult. Hogy szó essen az apaság univerzumáról, hogy a férfiak apasággal kapcsolatos macsósága csak egy műanyag, hogy egy férfinak is lehetnek elakadásai vagy lehet teljesen tanácstalan az apaságot illetően.
Mert amikor a férfiak először a kezébe veszi a babáját – kapcsolódtam be a beszélgetésbe – ott a világ dől össze benne, ott csak ő van és a baba. Márpedig erről órákat tudnék beszélni, miután engem teljesen egyedül hagytak Ádámmal úgy, hogy senki nem mondta el, hogy jól fogom-e, jó-e hogy föl le álldogálok vele, jó-e az, hogy beszélek hozzá. Csak ösztönösen tettem, ami szerintem a legjobb volt a babának.
És mindeközben belül valami teljesen átkattant bennem: amikor férfiként megláttam a babámat, onnantól megszűnt minden addigi valóság, és apuka lettem. Nem volt kérdés, hogy Ádám lesz a legfontosabb az életemben, hogy egy olyan érzelmi szál alakul ki közöttünk ott és abban a pillanatban, amit senki és semmi sem tud eltörölni. És a legcsodálatosabb az egészben az volt, hogy ennek a változásnak nem volt semmiféle fizikai jele, nem volt előszele…csak egyszerűen kattant valami.
Ezért mutatják magukat macsónak a férfiak
De vajon az apukák miért macsóskodják el a saját apaságukat, mi állhat ennek a hátterében? Nos, a válasz elég szerteágazó.
Egyrészt nagyon sok kultúrában a férfiakat évszázadokon keresztül keménynek, határozottnak, dominánsnak nevelték, amibe nem fért bele az apaság meg és kiélése. Hiszen az a férfi, aki gyengéd, sebezhető vagy nyíltan kimutatja az érzéseit a gyereke iránt, az „nem elég férfias”.
Egy másik megközelítés szerint a macsó viselkedés egyfajta kompenzáció, ami védekezést vagy bizonytalanságot takar. S lássuk be, az érzelmek kifejezése terén mi magyar férfiak nem tartozunk az élvonalba, különösen ha az apasággal járó komplex érzésekről van szó.
A jó hír viszont az, hogy egyre több férfi mer nyíltan, az érzelmeit előtérbe helyezve, büszkén elmondani magáról, hogy ő egy teljes értékű apa. Ez pedig új társadalmi normákat teremt. Az érzelmek, a gyengédség és a törődés nem tesz valakit kevésbé férfivá – sőt, ezek mély erőt és érettséget tükröznek.
